image1 image2 image3 image4

 

A kínzás napjainkban

Napjainkban a kínzást az elnyomó politikai rendszerekben „nem hivatalos” módon és eszközökkel, a kínzókamrákban alkalmazzák. Az elnyomó államhatalom így akarja biztosítani a kontrolláló szerepet a népesség felett, és így akarja letörni az egyéni kezdeményezéseket a hatalommal szemben, megakadályozva ezzel a demokráciáért való szerveződéseket és az esetleges harcokat. Kínzásnak minősülnek a börtönben és fegyveres csoportok által elkövetett bántalmazó, megalázó eljárások.A kínzás általános meghatározását az Egyesült Nemzetek A kínzás és más kegyetlen vagy megalázó bánásmódok elleni nemzetközi egyezménye [1 (1) cikkely]tartalmazza:

„...a „kínzás” fogalma olyan cselekményt jelent, ami súlyos fájdalmat vagy szenvedést okoz, szándékosan gyakorolják egy személyen, olyan - testi vagy lelki - célból, hogy róla vagy egy harmadik személyről információt vagy vallomást nyerjenek, őt vagy egy harmadik személyt büntetve az elkövetett vagy feltételezhetően elkövetett cselekményért, vagy abból a célból, hogy megfélemlítsék vagy kényszerítsék őt vagy egy harmadik személyt,... vagy bármilyen megkülönböztetésen alapuló okból ... hivatalos személy egyetértésével vagy beleegyezésével...”

Ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a kínzás olyan mentális vagy fizikai fájdalom illetőleg szenvedés szándékos okozása, amelyet vagy állami szervek vagy egy harmadik fél követ el az állami szervek határozott szándékával vagy beleegyezésével.

A kínzás célja az áldozat személyiségének megtörése és gyakran használják büntetésre, információszerzésre vagy vallomás kikényszerítésére, bosszúból vagy egy közösség megfélemlítésére.

A kínzás a szenvedés magas intenzitása miatt különbözik más embertelen bánásmódoktól A kínzás formái, amelyek lehetnek fizikaiak vagy pszichikaiak, figyelemreméltó hasonlóságot mutatnak az egész világon. A legtöbb ’technika’ arra irányul, hogy az áldozatot intenzív szenvedés és félelem állapotában tartsa anélkül, hogy látható bizonyítékokat hagynának az áldozat testén.

A fizikai kínzás leggyakoribb módjai közé tartozik a verés, az elektromos sokkolás, a nyújtás, a „submarino” (vízbefojtás imitálása), a légutak elzárása, az égetés és a szexuális erőszak.

Nagyon fontos megemlíteni az embertelen bánásmódok pszichológiai formáit, amelyek következményei a legtovább megmaradnak. A pszichológiai kínzás leggyakoribb formái közé tartozik: az izoláció (magánzárka), a kivégzés vagy végtagok amputálásának imitálása és az áldozat kényszerítése, hogy végignézze mások kínzását.

A kínzás hatásai

A kínzás következményei messze túl vannak a közvetlen fájdalom megtapasztalásán. Sok áldozat szenved Poszttraumás Stressz Zavarban (PTSD), amely olyan tünetekkel jár együtt, mint a flashback (vagy zavaró gondolatok), súlyos szorongás, álmatlanság, rémálmok, depresszió és memória zavarok. A kínzás áldozatai gyakran éreznek szégyent vagy bűntudatot az őket ért megalázó bánásmód következtében. Sokan úgy érzik, hogy elárulták magukat, barátaikat vagy a családjukat.

A PTSD - a háborús/traumatizált menekültek esetében is - egy rendellenes helyzetre adott normál emberi reakció. Ennek kezelése az idegen környezetben, idegen nyelven nagy kihívást jelent mind a terapeutáknak, mind a tolmácsoknak. Ha a személyiség a traumát megelőzően egészséges volt, a kezelés az esetek nagy százalékában eredményesnek bizonyul.

A trauma természetét illetően különbséget kell tennünk a kínzás/bántalmazás túlélői és a túlélőkhöz tartozó traumatizált áldozatok között, akik másodlagos traumát élnek át. A kínzás ugyanis nemcsak az áldozat énjét rombolja, hanem az őt körülvevő családban is teljes dezorganizációhoz vezethet. A megkínzott, megalázott családfő, a megerőszakolt családanya, a bántalmazott gyermek kórosan strukturálja át a - többnyire évszázadok, esetleg évezredek kultúrája által stabil - vallásos család szerkezetét.

Forrás: IRCT