T.A. mindössze 16 éves volt, amikor a Cordelia terapeutája találkozott vele egy magyarországi befogadó állomáson. Egy különleges afrikai nyelvet beszélt, így kezdetben nehéz volt vele a kapcsolat kialakítása, de aztán szerencsére sikerült tolmácsot találni. Mivel egy új tolmácsról volt szó, ezért a terapeutának a tolmácsot is fel kellett készítenie mind pszichológiából, mint a nyelvi specialitásokból. Miután a tolmácsot felkészítette terapeutánk, ezután meglátogatták a fiút a befogadó állomáson.
Kiderült, hogy egy jómódú, iskolázott családból származik, földbirtokaik voltak a hazájában, Kelet-Afrikában. Azonban mivel nem a domináns népcsoporthoz tartoztak, így a domináns népcsoport milíciája megtámadta a házukat, ahol a szüleivel és a testvéreivel nyugalomban és boldogan éltek (T.A. iskolába is ide járt). A támadás során a családtagjai közül többeket megöltek, a házukat és a birtokaikat pedig felgyújtották. Neki sikerült elmenekülnie.
Egy ideig a lakhelye közelében, egy bozótban rejtőzött, de a milicisták sajnos megtalálták és elvitték egy katonai táborba. Azt akarták elérni, hogy ő is álljon be a milíciába. Ő ezt megtagadta, ezért bántalmazták, kínozták, rendszeresen puskatussal verték, éheztették, szomjaztatták és kemény fizikai munkát végeztettek vele. Két hét után sikerült megszöknie.
Egészen Európáig, Magyarországra jutott és megkapta a menekült státuszt (abban az időben még sokkal befogadóbb volt az ország és így a státuszt is könnyebb volt megszerezni). Amikor a befogadó állomáson találkozott vele terapeutánk, akkor úgy tűnt, hogy semmilyen poszttraumás tünete nincsen, ami nem volt meglepő, hiszen vannak olyan személyek, ahol a tünetek később kerülnek felszínre. Másoknál a felszínen semmi sem látszik, csak a bizalmi kapcsolat kiépítését követően beszélnek a panaszaikról. Nagyon nehezen sikerült kialakítani a terapeutával a megfelelő kapcsolatot, ugyanis udvariasságával leplezte tüneteit. Több beszélgetés után azonban sikerült megalapozni a terápiához szükséges bizalmat és elindulhatott az élményfeldolgozás.
A terápia megkezdése után hamarosan felszínre kerültek a PTSD-s tünetei (szorongás, félelemérzet, rossz hangulat, perspektívátlanság, rémálmok, súlyos alvászavar és étvágytalanság), melyek következtében nagyon rossz állapotba került. A hazájában ragadt családtagjairól azóta sem hallott semmit, a kapcsolatuk teljesen megszakadt, őket is mélyen gyászolta. Az életkorára való tekintettel a gyógyszeres kezelés szóba sem jöhetett, hanem dinamikusan orientált pszichoterápiát kezdett vele a terapeuta. Teljes mértékben együttműködő volt, minden ülésen megjelent. A tolmács is nagyszerűen végezte a feladatát, kiválóan fordította a traumatikus terápiás anyagot. A fiú mindezeknek köszönhetően jobb állapotba is került és Magyarországon folytatni tudta középiskolai tanulmányait. Az Alapítvány segítségével bejutott egy magyar nyelvtanfolyamra, ahol tökéletesen elsajátította a nyelvet. A nyelvtanfolyam meghozta a gyümölcsét: kitűnő tanuló lett, leérettségizett és úgy döntött, hogy jelentkezik a jogi egyetemre, egyenesen a Kalifornia állambeli Berkeley-re. Ahová fel is vették és egy ösztöndíj program keretében kiutazott Amerikába.
A jogi egyetem elvégzése után jól menő ügyvéd lett és menekültek jogi támogatásával kezdett el foglalkozni. Párkapcsolatban él.
*A kliens személyiségi jogainak tiszteletben tartása érdekében a történetben nevét és néhány apróbb részletet megváltoztattunk.