Mr A.K. már Magyarországon élt, remekül beszélt magyarul és alkalmi munkákból tartotta fent magát, amikor megkereste a Cordelia Alapítványt, hogy a menekültügyi eljárásához szakvéleményt kérjen.
Több ülésre volt ahhoz szükség, hogy bizalmi viszonyt tudjon kialakítani a Cordelia terapeutájával, megnyíljon és el tudja mesélni a történetét. Mivel jól beszélt magyarul, ezért tolmácsra nem volt szükség, tudott magyarul folyni a folyamat. Az ülések során kiderült, hogy súlyos poszttraumás és depressziós tünetei egyaránt vannak.
A története bővebb feltárása során kiderült, hogy az egyik testvére, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) harcosa. Emiatt, behívta őt a török rendőrség és érdeklődött a testvére holléte felől. Állítása szerint, csak annyi tudomása volt róla, hogy a hegyekben harcol, hírt nem kapott arról, hogy pontosan merre van, és mit csinál. Ő sosem szeretett volna részt venni a harcokban, kereskedésből jól élt. A rendőrség azonban úgy gondolta, hogy biztosan többet tud a testvéréről, mint amit a tudomásukra adott. Így végül elfogták és bebörtönözték. Kötelezni akarták arra, hogy tegyen terhelő vallomást a testvérére és annak harcos társaira. Megtagadta, így különböző kínzási módszerekkel (kábelkötéllel való verés, korbácsolás, égetés, csuklónál való fellógatás stb.) próbálták vallomásra bírni. A megpróbáltatásai körülbelül két hónapig tartottak, amely időtartam alatt napi szinten kínozták.
A szakvélemény miatti utolsó találkozón azt is elmondta, hogy tudomása szerint impotens, mivel elektromos árammal a nemi szervén keresztül is kínozták. A vizsgálat során kiderült, hogy mindkét fülébe, a kisujjába és a nemi szervébe is rendszeresen elektromos áramot vezettek. A kínzói elhitették vele, hogy ezután nem lehet majd családja és örök életére impotens marad.
Szavahihetőségét a Bevándorlási Hivatal a kezdetekben megkérdőjelezte, de a szakvélemény benyújtása után ügye pozitív elbírálást kapott és megkapta a menekült státuszt. Ügyét a Helsinki Bizottság ügyvédei képviselték.
Miután megkapta a menekült státuszt, azután kezdődhetett el a tényleges terápia, a kínzásokkal és a múlttal való szembenézés. Kiderült, hogy valóban nem tud semmit a testvéréről, aki sajnos elesett a harcokban és csak a holttestét kapta vissza a család. Ő az elszenvedett kínzások miatt, a tetvére temetésére sem mert hazautazni. Ez rendkívül rosszul érintette és nagyon megsiratta a terápia során. Édesanyját is siratta, aki özvegyként, gyermekek nélkül, egyedül maradt Törökországban. Megpróbálta Magyarországról támogatni, ahogy csak tudta.
Egy tíz üléses terápia alatt rendbe is jött. A terapeutának azt is sikerült megértetni vele, hogy a kínzói átverték, van lehetősége a családalapításra. Egy év múlva jelentkezett a terapeutánál, hogy elmesélje neki, hogy megnősül. Találkozott egy magyar nővel, akit szeretne feleségül venni. Később gyermekeik is születtek.
Évek teltek el, teljesen tünetmentes volt, nem volt semmi nyoma a múltbéli traumáknak. Tökéletesen beszélt magyarul, így felajánlotta, hogy amennyiben az Alapítványnak szüksége van rá, szívesen dolgozna kurd tolmácsként. Vicces, jó kedélyű és remek tolmács kollégát kaptak a Cordeliás terapeuták az ő személyében. Azonban kiderült, hogy a tolmácsolás során hallott történetek miatt, emlék bevillanások jelentkeztek nála. Így az Alapítvány kénytelen volt elengedni. Miután már nem járt a menekülttáborba tolmácsként a bevillanások rögtön elmúltak.
A jó kapcsolat megmaradt, azóta is néha-néha jelentkezik. Ma is boldogan él Magyarországon családjával.
*A kliens személyiségi jogainak tiszteletben tartása érdekében a történetben nevét és néhány apróbb részletet megváltoztattunk.