• Skip to main content

Cordelia Alapítvány

A szervezett erőszak áldozataiért

  • Rólunk
    • A szervezetről
    • Munka­társaink
    • Publikációk
    • Média megjelenések
  • Támogatóink
  • A kínzásról
  • Tevékeny­ségeink
  • Támogass
  • Hírek
  • Kapcsolat
  • 1%
  • English

Terápiás módszereink

Az általunk használt terápiák egyéni és csoportos, verbális és nonverbális formában folynak.

Az egyéni verbális terápia többnyire a traumára fókuszált rövid terápia, de alkalmazunk úgynevezett „belátáson alapuló” hosszabb, 15-20 ülésből álló terápiákat is, ami a trauma és/vagy kínzás feldolgozásán túl az adaptációs képességeket javítja és az integrációt is segíti. Ez vitális jelentőségű a kliens további életében egy idegen kultúrában.

A családterápiák területén korábban kevés tapasztalat állt rendelkezésünkre megkínzott áldozatoknál. Ez a terápiás forma szinte spontán adódott a befogadó állomásokon, ahol egy-egy szobában a családtagok is jelen voltak az áldozat kezelésénél.

A trauma természetét illetően különbséget kell tennünk a kínzás/bántalmazás túlélői és a túlélőkhöz tartozó traumatizált áldozatok között, akik másodlagos traumát élnek át. A kínzás ugyanis nemcsak az áldozat énjét fragmentálja, hanem az őt körülvevő családban is teljes dezorganizációhoz vezethet. A kínzókamra szürreális világa mintegy tovább él az összekuszálódott emberi relációkban.

A verbális terápiát nonverbális csoportterápiával készíthetjük elő, melynek segítségével mintegy “fellazítjuk” a beteget, megközelíthetővé tesszük a verbális folyamat számára. Sok megkínzott, bántalmazott kliensben a trauma olyan mértékű szégyenérzetet és bűntudatot generál, ami a traumát „kimondhatatlanná” teszi. A csoport bátorítóan is hat az egyéni vagy a családban folytatott “mélybe ereszkedésre”, ami egy elsődleges “bizalmi helyzetet” előtételez a sokszor bizalmatlan, gyanakvó, paranoid, esetleg jogos félelemben élő beteg esetében.

A „magyar nonverbális módszer” kettős célt szolgál: egyrészt előkészíti a klienseket, mintegy „fellazítja” a verbális terápia számára, másrészt művészeti-mozgásos-relaxációs technikájával önmagában is eredményes terápiás módszer a traumás tünetek oldására.

A módszert boszniai menekülteken alkalmaztuk először pszichiátriai osztályokon nyert klinikai tapasztalatok alapján kommunikatív mozgáscsoportok formájában.

Ezt követte az animációs csoportmódszer, ami élettelen tárgyak „animálásán”, lélekkel való megtöltésén keresztül halad a terápiás cél felé, hogy a kínzás következtében a saját testétől elidegenedett személy újra kapcsolatba kerüljön önmagával, illetve ennek segítségével a környezetével is. A foglalkozások az elvesztett bizalom, az önértékelés visszanyerése érdekében folynak 6-12 ülésben.

Később az animációs csoportot a verbális terápiák felé való átvezetésre is használtuk, melynek egyik módja a kettős vezetés: a nonverbális terapeuta a vezető, a verbális terapeuta a co-terapeuta.

A koszovói háború alatt dolgoztuk ki a „stáció csoportokat”, Jézus golgotai stációira utalva a szenvedések útján. A trauma még tudatközelben élt, és a szenvedésnyomás olyan súlyos volt, hogy egy igazi „intim csoporthelyzet” létrehozása szinte elképzelhetetlennek tűnt.

A mozgásos bevezetést követően elementáris érzelmeket vált ki, amikor a házrajzokra kerül sor, mert azzal kell szembesülniük, hogy ezek a házak már csak a rajzlapon léteznek, hiszen leégtek vagy felrobbantották őket. A felszínen hullámzó agresszió miatt pszichodráma elemeket is sikeresen alkalmaztunk.

A csoportterápiában helye van az elbeszélés mellett a táncnak, az énekeknek és a kommunikációs mozgásoknak, gesztusterápiának is. A stációcsoportok egyik fontos célja a bizalom helyreállítása, ami a paranoiditás határát súrolva vész el egyes népcsoportoknál.

Arab nyelvű menekülteknél dolgoztuk ki új terápiás módszerünket, a „szimbólum csoportot”, melynek elméleti hátterét Jung szimbólumokról írt művei szolgáltatták. A múlt egy elveszett tárgyát adjuk a klienseknek a szorongás vagy a félelmek által megrekedt emlékek felidézéséhez, abból a célból, hogy az elvesztett tárgy meggyászolhatóvá váljon és az extrém szorongás csökkenjen. A tárgyat nem csak verbálisan idézzük, hanem érzékeikkel befogadhatóvá is tesszük, például az arab kávéfőző edény kézbeadásával, a kávé illatával, az imalánc morzsolgatásával, egy hímzett kendő megcsodálásával.

A felébresztett bizalom jele, amikor a csoport ajánl fel egy szimbolikus tárgyat.

 

 

Before Footer

 

Kérjük, hogy adományával segítse a Cordelia Alapítvány munkáját!

 

Támogass

© Cordelia Alapítvány • 1136 Budapest, Balzac u. 37. • Honlapot készítette: Prémium Honlap • Adatvédelem • Jognyilatkozat